A bizalom a munkaviszony egyik legfontosabb eleme. Ugyanakkor az egyik legkönnyebben elveszíthető is – nem egyetlen drámai esemény miatt, hanem a kimondatlan dolgok lassú felhalmozódása következtében.
Jelenleg a legtöbb szervezetben pontosan ez történik – vagyis nem történik semmi – a mesterséges intelligencia terén.
Mindkét fél titkol valamit
Nézzük meg, mi történik valójában a gyakorlatban. A Microsoft és a LinkedIn „Work Trend Index” felmérése szerint a tudásalapú munkavállalók körülbelül háromnegyede már használja a mesterséges intelligenciát a munkájában – de több mint a fele vonakodik beismerni, hogy a legfontosabb feladataik elvégzéséhez is igénybe veszi, mert attól tartanak, hogy ezáltal helyettesíthetőnek tűnnek.
Olvasd el még egyszer! A legjobb munkatársaid rájöttek, hogyan lehet gyorsabban és hatékonyabban dolgozni, és ezt eltitkolják előled. Nem azért, mert becstelenek lennének, hanem mert kiszámolták: ha megmutatom, hogy a munkám mekkora részét képes elvégezni a mesterséges intelligencia, azzal talán éppen a saját elbocsátási értesítésemet írom alá.
Eközben a HR-osztály is saját titkolózási programot folytat. A legtöbb vállalatnál a hivatalos álláspont valamilyen formában így hangzik: “A mesterséges intelligencia nem fogja elvenni a munkádat.” Ez megnyugtatónak szánt üzenet. De nem az. Az alkalmazottak nem naivak – ugyanazokat a híreket olvassák, ugyanazokat az eszközöket használják, és tökéletesen látják, hogy munkájuk mely részei változnak. Amikor a hivatalos üzenet ellentmond a mindennapi tapasztalataiknak, nem arra a következtetésre jutnak, hogy minden rendben van. Arra a következtetésre jutnak, hogy senki sem mondja el nekik az igazat.
Így tehát mindkét fél nyugodtnak tűnik, miközben csendben készül egy olyan jövőre, amelyről nem hajlandók egymással beszélni. Így néz ki belülről a bizalom eróziója.
És itt jön az a rész, ami aggodalmat kell, hogy keltsen a vezetésben: a Harvard Business Review-ban közzétett legújabb kutatások szerint az, hogy az alkalmazottak nyilvánosságra hozzák-e, hogyan használják a mesterséges intelligenciát, sokkal inkább a szervezet iránti bizalomtól és a pszichológiai biztonságtól függ, mint bármilyen hivatalos MI-irányelvtől vagy jóváhagyott eszközkészlettől. Ezt nem lehet egy irányelvvel megoldani. Ez egy bizalmi probléma, és a megoldása is a bizalomra épül.
Hogy néz ki valójában a becsületesség: Klarna
Egy nemrég tartott konferencián, Andrea Dintser mondott valamit a Klarnáról, ami megmaradt bennem. Mindenki ismeri a történet legfontosabb vonalait: a Klarna az ügyfélszolgálatban az AI-re helyezte a hangsúlyt, drasztikusan leépítette a munkaerő-állományát, majd nyilvánosan elismerte, hogy túl mélyre ment a leépítéssel, és elkezdte újraépíteni az emberi munkaerőt.
A legtöbb kommentár ezt az AI-vel kapcsolatos figyelmeztető példaként kezeli. Andrea észrevétele azonban élesebb volt: a figyelemre méltó nem a túlzott ambíció – hiszen rengeteg vállalat túllépi a határait. A figyelemre méltó az, hogy a Klarna a nulláról kezdve kommunikált. Nyíltan, nyilvánosan, a kényelmetlen részeket is beleértve. Azt mondták: ez a tervünk, ez történik, ez működött, ez nem, így finomítunk a dolgokon. Ez ritka. És pontosan ez a hajlandóság a folyamatos kommunikációra és a folyamatos kiigazításra – ahelyett, hogy védenék az álláspontjukat – az, ami a hibát hiteles irányváltássá teszi, ahelyett, hogy hitelességük összeomlana.
Így néz ki a proaktív hozzáállás: Orange
Az Orange még tovább ment, és még korábban lépett. Három évvel ezelőtt felmérték, hogy szervezetükben mely pozíciókat veszélyezteti leginkább az automatizálás. Ezután azt tették, amit a legtöbb vállalat elképzelhetetlennek tart: leültek azokkal az emberekkel, akik ténylegesen betöltötték ezeket a pozíciókat – még mielőtt a fejük felett döntés született volna –, és megegyeztek az érintett munkavállalók átképzési útjairól és egy új megállapodásról.
Nyíltan beszámoltak erről a munkáról, és folyamatosan továbbfejlesztették: a szakszervezetekkel egyhangúlag aláírt jelenlegi foglalkoztatási és karrierút-megállapodásuk pontosan ezt a logikát követi – előrejelzi, mely munkakörök fognak megváltozni, és önkéntes átképzési lehetőségeket biztosít a növekvő szakmák felé.
Figyeljétek meg, mit tett az Orange! nem Így is tettek. Nem ígérték meg, hogy semmi sem fog változni. Nem titkolták el az értékelés eredményeit az érintettek elől. Úgy bántak az alkalmazottakkal, mint felnőttekkel, akik képesek szembenézni az igazsággal – és akik, ha valódi kiutat kínálnak nekik, általában azt is választják.
A bizalmat nem a megnyugtatás védi meg, hanem egy terv.
Ez az a következtetés, amelyre újra és újra eljutok. A HR-esek ösztönösen arra törekszenek, hogy a bizalmat megőrizzék azáltal, hogy tompítják az üzenetet. De a homályos megnyugtatás nem kedvesség – hanem halogatás, és ezt mindenki megérzi.
Ami valójában megóvja a bizalmat, az egy hiteles, őszinte válasz azokra a kérdésekre, amelyeket a munkavállalók már most is magukban tesznek fel: Mely szerepkörök fognak megváltozni? Milyen mértékben? Melyek a reális útvonalak a jelenlegi helyzetből a cél felé? Mit fog a vállalat befektetni annak érdekében, hogy eljussak oda?
Ezekre a kérdésekre nem lehet érzelmi alapon válaszolni. Csak egy „térkép” segítségével lehet rájuk válaszolni – egy stratégiai munkaerő-tervvel, amely szerepkörönként bemutatja, hogy az automatizálás és a munkavégzés kiegészítése valójában mit jelent a szervezet számára, ki hova helyezhető át, mennyibe kerül ez, és milyen sorrendben történik. Egy olyan terv, amely elég szilárd ahhoz, hogy az érintettek elé tegyük. Ez az a mérce, amelyet az Orange állított fel, és ez az a mérce, amelyet a Klarna története éppen ellentétként tanít meg nekünk.
Nem a mesterséges intelligencia aláássa a munkahelyi bizalmat, hanem a hallgatás. És a technológiával ellentétben a hallgatás teljes mértékben a mi kezünkben van.
Tervezzék meg az átállást az érintettekkel együtt, valós adatok alapján.
Fedezze fel a gAIn-t →Foglaljon időpontot egy telefonbeszélgetésre →